Kitelepítési megemlékezés 2017

Hírek

Kitelepítési megemlékezés 2017

Tisztelt emlékezők!

1945. április 22-én a Szabad Szó napilapban jelent meg Kovács Imre Nemzeti
Parasztpárti politikus cikke, mely örökre megváltoztatta a sorsunkat.

„… az egész svábság kollektív felelős a svábok tetteiért. Nincs irgalom, nincs kegyelem!
A legradikálisabb megoldást követeljük: A svábokat egytől-egyig ki kell telepíteni az
országból!(...)Takarodjanak, úgy, ahogy jöttek, egy batyuval a hátukon.
Németországban lesz számukra hely, éljenek az alkalommal, mint ahogy mi is élünk
vele, hogy örökre megszabaduljunk tőlük.”

Minden évben összeszorult szívvel éljük át újra ezeknek a szavaknak a borzalmát, hideg
gyűlöletét. 1946-ban kitelepítésnek álcázott, önkéntes távozásnak beállított, törvényesített
deportálás indult meg Magyarországon. 250.000 embert hurcoltak a szétbombázott
Németország megszállási zónáiba, 50.000 embert Malenkij Robotra a Szovjetúnió bányáiba,
gyáraiba. Az elhurcoltak harmada nem térhetett haza.

A kollektív bűnösség mellett megalázó módon kommunista és parasztpárti sajtó a
magyarországi németeket gonosz Volksbundistáknak, a magyarok vérén dagadtra hízó sváb
kulákoknak, az állataikat étlen-szomjan elhagyó, márványoszlopos házakban pöffeszkedő
magyar-gyűlölőnek, a békés polgárokat terrorizáló haramiának állította be.

Pedig nem volt ez más, mint a svábság intézményes kifosztása, egy életen át kuporgatott
vagyontól, virágzó birtokoktól, családtól, hazától való elszakítása. A zűrzavar, az emberiesség
teljes hiánya és a kapzsiság felforgatta mindenki életét. A remélt haszon, a mások kifosztása
és legyőzése fölött érzett extázis elnyomta sokak erkölcsi érzékét. Voltak azonban néhányan,
akik felemelték a szavukat a felháborító állapotok ellen. Mindszenty József esztergomi érsek,
hercegprímás, a székesfehérvári püspök és  a magyar szellemi élet fontos alakjai, költők, írók,
történészek. Budapest utcáin azonban hamarosan megjelentek a „Ki a svábokkal! feliratok. A
magyarországi németek kifosztását és kiűzését már nem akadályozhatta meg semmi.

A kitelepítetteket a napokig tartó nyomorúságos vonat-út után ellenséges környezet,
embertelen körülmények várták. Itthon fasiszták, Németországban magyar cigányok voltak.

A németek kitelepítésének hivatalosan egy 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet
vetett véget. A Magyarországon maradt, a kitelepítés alól mentesített német nemzetiségű
lakosság ezután szabadon választhatta meg lakóhelyét, és nem korlátozhatták a
munkavállalásukat. A valóságban azonban még az ötvenes években is „hazaárulónak” és
„osztályellenségnek” tekintették a svábokat. A német nyelv iskolai oktatását eltörölték.

Hol vagyunk most? Visszataláltunk a gyökereinkhez, az értékek és erkölcsök nélküli világ
után végre megleltük a helyünket. Használhatjuk nyelvünket, szokásaink és hagyományaink
újra helyet kapnak a mindennapjainkban, újra lehetnek iskoláink. 2014 óta a Parlamentben
szószólónk anyanyelvünkön szólalhat fel. Az első kiűzött svábokkal megtömött vagonok
elindulása, január 19-e pedig a magyarországi németek kiűzésének emléknapja lett. 2016-ban,
a kitelepítés 70. évfordulóján felelevenítettük a családok életét, egyéni sorsokat és már
emlékkövek is őrzik neveiket. Így emlékezünk azokra a százezrekre, akiket ebből a hazából és
arra a 148 piliscsabai családra, akiket ebből a faluból elüldöztek.

        Köszönöm, hogy velünk emlékeznek. Köszönöm, hogy meghallgattak!

                           Képgalériánkat IDE kattintva tekintheti meg.