Saaschlochtn – Schweineschlacht –
Disznóvágás, ahogy mi szeretjük

    Manapság már minden élelmiszert készen veszünk. A húst is szépen felkockázva,
becsomagolva, felcímkézve vagy fagyasztva. A jó ég tudja, hogy vajon miért vállalkoznak
mégis modern emberek arra, hogy hajnalban kelljenek, sáros bakancsban, a szekrények
mélyéről előkerült, erre a jeles alkalomra félretett, viseltesebb ruhákba öltözve kést
ragadjanak és „barbár” szokás szerint feláldozzanak a közösség érdekében egy disznót. Aztán fáradságos, időigényes
és véres munkával feldolgozzák, az egészséges életmód minden szabályát felrúgva egész nap zsíros
ételeket, húst-hússal fogyasszanak továbbá a tavalyi év igen változatos pálinkatermésével ismerkedjenek.
    Azt hiszem, sikerült megválaszolni ezeket a kérdéseket. Mert jó együtt lenni, jó látni a sok mosolygós arcot. Mert a sok régi, idősebb segítő mellé idén is került sok fiatal, és nem
csak nézelődni! Egyre többen vettek kötényt, állnak be aprítani, szeletelni, töltött káposztát
készíteni vagy a felszolgálásban segíteni az esti vacsoránál. 
    Néprajzkutató legyen a talpán, aki az egy közösségben élő nemzetiségek szokásait szét tudja választani, hiszen életmódjuk
sokban hasonlított. Az eltérő étkezési szokásokat a vallási előírásokon (böjt) kívül a családi és közösségi hagyományok
határozták meg. A sváb hurka rizs helyett apró kockára vágott kenyérrel készül. A savanyúmáj pedig amely egy
babérlevéllel, citrommal ízesített szaftos egytálétel csak a disznó friss májából az igazi. A
vágáskor kiáztatott, majd kifagyasztott hájat ledarálták. Estére már friss, hájas tésztából
készült, lekvárral töltött süteményt kínáltak. (A receptet honlapunkon találják).
    A paraszti élet a beosztásról és a takarékosságról szólt. Már tavasszal meg kellett
tervezni, mennyi disznót tud tartani a család. A disznóvágás hagyományosan a téli időszak
feladatai közé tartozott. A vágások során elkészített húst, zsírt a jó gazdaasszony a következő télig be is osztotta.
Gyakran az esküvőket is télen tartották, hiszen a boroshordók és a kamra polcai is tele voltak még! A családok, rokonok és
szomszédok egymást segítve dolgoztak. A böllérek sorra látogatták a falu portáit, nem volt ritka, hogy egy háznál 4-5 disznót is vágtak
télen. Az állat minden részét felhasználták. A belsőségekből hurka és disznósajt készült. A
kolbászt felfüstölték, a szalonnákat, sonkákat sózták, majd füstölték. A főzéshez
nélkülözhetetlen zsírt vendőkben (zsírosbödönökben) tárolták. A lesütött húst is színig
töltötték zsírral, így hosszú ideig eltarthatták. A segítőknek pedig mindig járt kóstoló.
    A disznóvágás nem csak munka volt, hanem vidám együttlét is. Sokat nevettek,
élcelődtek, pálinkáztak-boroztak a rokonok, barátok. Szinte hallom, ahogy apám a
nagyapámmal vitatkozott, vajon kell-e még paprika a kolbászba és miért kell mindig az
asszonyokra várni a hagymával meg a béllel, és szaladjon már le valaki a boltba, mert
elfogyott a majoranna. Hát, ezért jó a disznóvágás. Véres, munkás, vidám! Ahogy mi
szeretjük!

Bőhm Krisztina
kulturális referens

Képek: Szabó János, Radó István
További képeket találnak honlapunkon: www.piliscsabainemetek.hu
További információk a régi sváb disznóvágásokkal kapcsolatban
a Pilisi Sváb Hírmondóban:
http://pilisisvabok.blogspot.hu/2015/01/saaschlochtn-frie- in-werischwar.html