Habár manapság a disznóvágás inkább vidám, közösségi esemény, azért kemény munka is egyben, sárban, fagyban, kora reggeltől estig. Még egy dolog biztosan nem változott az évszázadok óta. Mégpedig az örök vita az asszonyok és a férfiak között a fűszerek körül! Vajon „Elég már!” vagy „Kell még bele”?

Krúdy Gyula, kora gasztrobloggere így írt erről:

"Könnyebb egy színdarabról véleményt alkotni a színházi premieren, mint a fűszerek elegendőségéről a disznó feldolgozásánál. Kár, hogy nincs mindennap disznóölés, amikor a férfiak megmutathatnák a nőknek, hogy ehhez az egyetlenegyhez jobban értenek, mint ők."

E megállapítás igazságtartalmának eldöntését nem vállalhatom, de a disznóvágás főszereplője már a sonkapácban és a kamrában pihen. Élete új értelmet nyert hurka, kolbász, töpörtyű, sonka, disznósajt formájában. Az esti vacsorán pedig ki-ki eldönthette, hogy az asszonyoknak vagy az uraknak volt-e igazuk. A 10. évforduló alkalmából oklevéllel és marcipánmalackákkal leptük meg Drávai Alajos, Lojzi böllért, Györfi Ágit, a korelnök Priegl Sándort és Tázer Pálné, Marikát. Reméljük, még sok disznóvágáson, sok finomság készül el a segítségükkel!

A hagyományos disznótoros vacsorán a segítők, szomszédok, rokonok és barátok mindig egy asztalnál foglaltak helyet. Nagy öröm volt a Céh Egyesület zsúfolt termében körülnézni, és látni ismét a sok segítőt, barátot, falunkbelit. Vacsora utáni, vidám beszélgetéseket Gáspár József, Juszu kísérte harmonikán. A még nem eléggé fáradt segítők, vendégek le is táncolták a disznótorost!

Köszönjük minden vendégünknek, látogatónknak és segítőnknek, hogy velünk voltak. Köszönjük Juszunak, hogy nem hagyta otthon a harmonikáját!

Várunk mindenkit jövőre is.

Képek: Szabó János, Radó István, Radványi Béla

További képeket IDE kattintva tekinthetnek meg!

                                                                                              Bőhm Krisztina

                                                                                              kulturális referens