In Memoriam Gáspár Ferenc

Wir haben uns heute hier versammelt, um von Franz Gáspár Abschied zu nehmen.

Da ist ein Land der Lebenden und da ist ein Land der Toten; als Brücke dazwischen ist unsere wahre Liebe.

Da ist ein Land der Lebenden. Wir haben dieses Land mit ihm erlebt. Manche von uns sind mit ihm einige Schritte gegangen, andere fast den gesamten Lebensweg. Über die Zeit im "Land der Lebenden", gemeinsam mit ihm, haben wir viele Erinnerungen und können sehr viel erzählen. .. Wir erinnern uns an glückliche Stunden mit ihm in unserer Mitte, an lustige Erlebnisse, an Feste und Feierlichkeiten mit ihm, an Freude und Ausgelassenheit; doch da sind auch Erinnerungen an traurige Erlebnisse und schwere Stunden.

 In der Stille kann sich nun jeder einen Augenblick lang selbst erinnern an die Schritte und Wege mit ihm, die man besonders in Erinnerung behält.

 Über das Land der Toten, können wir nichts sagen. Dahin ist er nun unterwegs. Wir wissen nicht, wie es dort sein wird und was ihn dort erwartet. Wir können ihm nur hilflos nachblicken. Wir geben ihm aber unsere guten Wünschen mit für die Wege, die er nun geht, für das Land, das ihn erwartet."

Im Nahmen der deutschen Kulturverein nehmen wir jetzt von Dir, Franz, einen traurigen Abschied, Wir erinnern uns immer an die schöne Erlebnisse und schöne Zeiten mit Dir und wir bewahren Deine Erbe,  die Kohäsionskraft von gemeinschaftlicher Bedeutung.

RUHE IN FRIEDEN 

Búcsúzni jöttünk

Csöndes, néma tömeg vesz most búcsút Gáspár Ferenctől.

Mindenkinek, aki most itt áll körülötte, hatással volt az életére, a cselekedeteire, a karrierjére. Legendás kompromisszum-.készségére, emberszeretetére támaszkodva egész életében segítette Piliscsaba közösségé, jelen volt életében.

Igazi közösségi ember volt, aki tisztelettel fordult mindenkihez. Mert hitt a közösség egyéneket egységbe forrasztó erejében. Hitt a fiatalok lendületében és akaratában. Hivatása lett a közösség támogatása, az egész településért igyekezett tenni.

Tisztelte a gyökereit, mert tudta, hogy a jövőt és a múltat a hagyományok kapcsolják össze. Csak úgy maradhatnak fent a régi hagyományaink, ha új kapcsolatokat keresünk, új utakat találunk a gyökereinkhez. Legyen az Magyarországon vagy Németországban. Az 1980-as években kapcsolatain keresztül, munkájának és diplomáciai érzékének köszönhetően baráti kapcsolatokat alakított ki a településünk a németországi Winnendennel.  Möckmühl városával a testvérvárosi kapcsolat megalapozását és kiépítését is segítette. 2007-ben elnyerte a magyarországi németek egyik legrangosabb elismerését, az Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum - „A Magyarországi Németségért” kitüntetést.

Mindvégig hűséges maradt sváb gyökereihez. Nur mit Musik! A zene, a tánc, a kultúra támogatása szívéből fakadt. A Piliscsabai Németek Kulturális Egyesületének egyik alapítója és elnökeként is aktív tagja volt a csabai közéletnek. Számtalan nemzetközi Fúvószenei Fesztivál, kulturális és hagyományőrző program szervezése fűződött nevéhez.

Csendes, komoly, de ezek mellett mégis életvidám ember volt. Búcsúzunk most a csabai németség nevében. Hiszen személyében barátot, osztálytársat, szomszédot, sporttársat is elveszítettünk. Búcsúzunk Szunyától, akit ministráns korában Jani bá, a sekrestyés nevezett így el. Mert ő volt a leglassúbb, de a legkitartóbb is a focipályán. Még tanácselnök korában sem sértődött meg, ha így nevezték. Hisszük, azért, mert büszke volt rá. Büszke a falujára, sváb közösségére, büszke barátaira, segítőire. Szerette a kihívásokat és varázslatos személyisége vonzotta azokat, akik segítségével legyőzhette vagy megoldhatta azokat.

Így emlékszünk majd rád.

Búcsúzunk tőled, kedvenc zenéddel: Trara, es brennt.

Itt vagyunk mind, Isten veled.

Képeinket IDE kattintva érhetik el.